2011. április 6., szerda

Úton az óceánhoz

Kedves Mindenki,aki rátalál a blogomra. Az életemben történtek változások, amelyeket külsőleg is megjelenítek, hogy a testem által fizikai megtapasztalása is legyen, mind-mind segítsenek a változást megélni, és egy teljesen megváltozott külsővel folytatni az életem, így a blogomat is. Más néven, más külsővel, ami az új blogban is látszani fog :)
Köszönöm, hogy itt voltatok, gyertek velem tovább, kísérjetek az utamon!
Az új blogom:
utonazoceanhoz.blogspot.com

2011. március 7., hétfő

Gyöngy és forrás

Tegnap megint egy csomó gondolatot kaptam, vagy gondolatom született - nem is tudom!
Tegnap jöttem rá, hogy milyen jelet nem vettem észre eddig Coelho könyvében! A kagylót!
Már tavaly nyáron azon gondolkodtam, hogy milyen nevet válasszak magamnak, és végül a Maayan-ra esett a választásom. Nem tudom, hogy miért nem szerettem a Gyöngyi nevet, talán nem éreztem a sajátomnak. Csak egy ideje kezdem kedvelni, amióta ha nem akarom, hogy Györgyinek szólítsanak, akkor bemutatkozáskor hozzáteszem, hogy Gyöngyi, mint a gyöngy :) Így jutott el a tudatomig, hogy mit is jelent a nevem igazából. Ennek ellenére sem voltam vele teljesen kibékülve, és keresni kezdtem a héber neveket. Először a hangzása miatt tetszett meg a Maayan, aztán a jelentését is magamra tudtam vonatkoztatni!
Nem túl régóta kezdem azt érezni, hogy de azért a gyöngy is szép név, és mégiscsak az enyém, és talán a forrás viszi magával a gyöngyöt, mintha az övé lenne, mintha összetartoznának!
És mit is jelent a forrás? Eredet! Mi is a gyöngy eredete? A kagyló! És hol található kagyló? Az óceánban! És a zarándokút után még néhány nap, és ott az óceán! Mintha a nevemet hívná az óceán, mert egymáshoz tartoznak! Milyen régóta vágyom mindig csak menni nyugatra a nap után, és éreztem Bostonban, hogy ott pedig keletről várnám a napot, ha ott élnék! És igazából mindkét oldalon az óceán felé fordulok. A nevem ered az óceánból. A kagylóban keletkezem, és a kagyló az óceán lakója.
A zarándokútnak kagyló a jelképe!!!
Ha ki tudtam volna olvasni Coelho Zarándoklat c. könyvét, letettem volna a végén, és feledésbe merült volna az út, mert hát nem vettem észre a jelet, a kagylót, nem kötöttem össze a nevemmel. Az óceán a forrásoknál kezdődik, a víz eredete pedig ... Honnan érkezett a földre a víz? (de ez egy további kérdés)
Ha Maayan=forrás vagyok, akkor a forrás elviszi a gyöngyöt az óceánhoz. Én vagyok a forrás, és egyben a gyöngy is! Lehet az úton végigjárom a múltam, mintegy lezárom az életem korábbi szakaszát, az első 50 évemet, és el kell búcsúznom  a nevemtől, mintegy visszaadni az óceánnak a gyöngyöt? Nem tudom, tényleg nem! De gyöngyöt vinni fogok az biztos, és majd ott tudni fogom, hogy marad nálam, és maradok Gyöngyi is, vagy visszaadom az óceánnak, és megmarad csak a Maayan név!


És tavaly nyáron a vízesésnél, amikor azt éreztem, hogy a Maayan név már az enyém? A vízpermet, ami eláztatott, különös volt! Ott álltam a hajón, és olyan volt számomra, mint egy keresztelés!
Idézet a Bakancslista c. filmből (a filmet csak később láttam, mint ahogy a vízesésnél voltam, de az idézetet már ismertem):
"Mindannyiunk élete egy-egy patak, mely egy folyóba ömlik, és ami végül egy vízesésen keresztül a mennybe ér."
És nem sokkal utána elvesztettem a pénztárcámat, de ugyanazon a napon találtam egy pici bakancsot! Talán fontosabb, hogy a bakancslistán lévő dolgokat véghez vigyük (lista, amit szeretnénk megtenni, mielőtt meghalunk), mint a pénz keresése! Sőt biztos, hogy fontosabb!
Ez is egy jel volt számomra!


Mint ahogy tegnap este ezt találtam (http://www.szellemvilag.hu/hirek/domos-ram-volgy--szent-liget-epitese):
"A kagyló az a titok, amit őriz a mélység, benne a gyöngy, amit egykoron szentségnek gondolták az emberek. Ez volt a Föld első értéke. .... Kagyló alakú a forrás kialakítása, a gyöngy, az igazgyöngy maga a forrás."


Maayan: Csupa "á" hang! Az "á" hang a legnyitottabb szájból hagyja el a testet: a szív-csakrához az "á" hang van hozzárendelve. A hangskálán az "F" hangon kell kiénekelni. Az "á" hang a szív közvetlen szimbóluma. Az emberi hangok közül ez a legnyitottabb és a legtökéletesebben képes kifejezni a teljesség érzését. Az "á ' hangban benne van a szeretet bárminemű megnyilvánulásának teljes elfogadása."


A szívcsakra színe (és miért vonzódom egyre jobban ehhez a két színhez?):
Zöld: Földünk erdeinek, mezőinek a színe harmóniát és együttérzést sugall, békítően hat ránk, szeretettel és békességgel tölt el bennünket. Regenerálja a testünket, a lelkünket és a szellemünket, új energiát ad nekünk.
Rózsaszín: a rózsaszín lágy, gyengéd rezgéshullámai feloldják a szívünkben kialakult görcsöket. Előhívják a szeretetet és a barátság érzését, és újból életre keltik a bennünk szunnyadó gyermeki kreativitást, aminek következtében segítenek minket alkotó tevékenységünkben is.

2011. március 3., csütörtök

Élj!

Nem is tudom igazán, hogy ma van vagy tegnap :) Tegnap kezdtem írni, de hogy tegnapi vagy mai dátum lesz, azt nem tudom.
Egyet tudok csak: mennem kell, és sürgetném az időt, de tudom, hogy mindennek meg kell még történnie addig is, jónak is és rossznak is! És azt is tudom, hogy minden követ a talpam alatt éreznem kell majd, minden tűző napsugarat, esőt, ami eláztat, és azt is tudom, hogy lesz majd hely, ahol a lábam megpihen, lesz a hőségben néha szellő, ami hűsít, és lesz az eső után napsütés is, ami megszárít. Minden nehézségem ellenére boldog vagyok, hogy élek, még ha sokszor nincs is kedvem hozzá, de tudom, élnem kell, érzem mennem kell, mert valami láthatatlan erő hív, valami láthatatlan erő azt mondja élj!

2011. március 1., kedd

A Pireneusokba még vissza kell jönnöm és Paulo Coelho

Azt hiszem, hogy már sokkal régebb óta vágyom egy ilyen útra, mint azt tudom. Korábban csak éreztem, és ez az érzés egyre jobban erősödött, majd egyre közelebb vitt ahhoz, hogy ez meg is történjen.
Három évvel ezelőtt egy közösségi oldal klubjában olvastam egy idézetet:
"Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
Paulo Coelho


Azt sem tudtam ki az a Paulo Coelho, de az idézet nagyon tetszett, mert már akkor sem voltam az akkori jelenemben boldog, és éreztem, hogy le kellene zárni a múltamat, de nem tudtam, mert túlságosan is szerettem a férjemet.
Azon a napon megnéztem még, hogy ki ez az ember, és hát megtaláltam róla sok mindent az interneten. Annyira tudni szerettem volna, hogy milyen üzenete van még számomra (persze akkor ez nem így fogalmazódott meg bennem), hogy azt éreztem, hogy azonnal olvasnom kell tőle valamit. Még ugyanazon a napon megrendeltem egy könyvet, de rájöttem ez túl hosszú idő (két hét várakozás), hogy én nem bírok addig sem várni, és végül egy könyvesboltba bementem, és megvettem az első könyvét, amit írt (tudomásom szerint): A zarándoklat
Máig sem tudtam kiolvasni, holott majdnem az összes könyvét kiolvastam azóta, de ezt az egyet nem. Talán van benne valami, ami nekem szól, és én mindig továbbolvasom anélkül, hogy észrevenném. Aztán egyszer csak valahogy, valamilyen okra hivatkozva leteszem. Viszont annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy lám most "Az Út"-ra készülök. Annál is inkább mert a nászútunkon már jártam autóval a Pireneusokban és már akkor is azt éreztem, hogy nekem a Pireneusokba még vissza kell jönnöm!
Akkor Andorrában voltunk. Franciaország felől érkeztünk oda. Szép kis utazás volt. A férjem vezetett (nem túl nagy gyakorlattal a háta mögött, én pedig ott imádkoztam mellette, hogy odaérjünk úticélunkhoz. A félelmemnek az iszonyatos tériszonyom volt az oka, nem pedig a férjem vezetési stílusa. Nem is nagyon lehetett ő, mert nem volt nagyon kockázatvállaló (hál' Istennek), viszont éppen emiatt úgy nézett ki a hegyoldalba vájt kanyargós útvonal, hogy elől volt a mi autónk, és utána egy irdatlan hosszú kocsisor. Egy-egy bátor, életét nem sajnáló vezető elvesztette türelmét, kivágott és előzött. De a többség békésen tűrt bennünket :) mit is csinálhattak volna :)
Amikor felértünk a Pireneusokba, a látvány kárpótolt a félelmemért :)
Túl sok időnk nem volt nézelődni, mert még sok volt az útból sajnos, de akkor ott állva hegyek tetején azt éreztem, hogy nekem ide vissza kell jönnöm. Biztosan éreztetek már olyat, hogy egy vágy annyira erős Bennetek, hogy érzed magadban, még ha nincs is sok esély rá, de meg fog történni. Én is ezt éreztem akkor!

2011. február 28., hétfő

Három nappal ezelőtt megszületett az elhatározás

Néhány nappal ezelőtt, pontosan három napja úgy döntöttem, vagyis akkor még nem teljesen, hogy megcsinálom a Caminot. Két napja elmondtam az anyukámnak, és a fiamnak, ma a lányomnak. Anyukám és a fiam örült neki, a lányom viszonylag közömbösen fogadta.
Két napja kezdtem keresni a lehetőségeket a kiutazásra.
Sokat gondolkodtam a következők miatt (részlet az Európa Busz vezetőjének, Andrásnak írt levélből):
"még leginkább az ár miatt gondolkodni szeretnék, tudom, hogy túl sok időm nincs. Sajnos tegnap döbbentem rá, hogy egy jelentős pénzösszeget nem fogok tudni megspórolni :(
Egy kicsit szeretnék egyedül is lenni az úton, és egy kicsit bizonyítani szeretném másoknak, talán magamnak is, még ha tudom is, hogy egy idegen városban (Párizsban) is eligazodom. Egy kicsit kipróbálni magam az odautazást illetően is, és megélni, hogy én! én! egyedül! fontos számomra.
Ugyanakkor gyönyörködni a tájban, izgalmak nélkül odaérkezni, ismerkedni (ami soha nem volt ellenemre), szintén vonzó!"
A jelentős pénzösszeg hiánya:
Szerettem volna a munkahelyemre gyalog járni, így két legyet ütöttem volna egy csapásra. Edzettem volna, ráadásul hegyre fel, és a benzinpénzt is megspóroltam volna. Elmentem megnézni, hogy milyen utakon mehetnék a munkahelyemre, de vagy nagyon elhagyatott, vagy kipufogógázzal nagyon telített utakat találtam. Erről a lehetőségről sajnos le kell mondanom :(

A kiadásaim (elég sok, mert sok-sok vásárolni valóm lesz):
A legnagyobbak:

  • cipő/bakancs (még nem döntöttem el)
  • hátizsák
  • hálózsák
  • polifoam


  • és maga az út! Napi 20 Euró. És hát nem egy hónap alatt szeretném megcsinálni, így elég sok pénzre lesz szükségem!


Az időpont:
2011. július 09-én indulok Budapestről, és 2011. augusztus 30-án indulok vissza Santiago de Compostelaból.


Amit tennem kell addig:

  • fizikai felkészülés
  • nyelvtanulás
  • vásárlás, összepakolás
  • útleírások, élménybeszámolók olvasása

Amit várok az úttól, avagy miért is megyek 
(fontossági sorrend nélkül):

  • a múltam lezárása
  • a tárgyak fontosságának csökkentése
  • önmagam teljes megélése
  • adjon annyi tartást, hogy csak azt tegyem meg az életemben, ami örömet okoz
  • hogy kövessem a napot, mintha nem kéne elbúcsúznom tőle
  • hogy a forrás odaérjen és egybeolvadjon a nagy óceánnal, hogy érezzem Isten része vagyok én is, és a boldogsághoz elég az ő szeretete, és lubickoljak a szeretetében, mint a hatalmas óceánban
  • együtt élni a természettel, legalább 50 napig (50 nap közvetlenül az 50. születésnapom előtt ... Ez véletlen, de hiszem, hogy mégsem) Mintha az életem eddigi részét járnám le!
  • megtanulni egyedül örülni, és egyedül szomorúnak lenni, egyedül feldolgozni az engem ért bántásokat


Beszéltem Andrással az Európa Busz vezetőjével, hogy velük megyek :)



Aggályaim (sajnos azok is vannak):
  • ha megérkeztem, miből fogok megélni?