2011. február 28., hétfő

Három nappal ezelőtt megszületett az elhatározás

Néhány nappal ezelőtt, pontosan három napja úgy döntöttem, vagyis akkor még nem teljesen, hogy megcsinálom a Caminot. Két napja elmondtam az anyukámnak, és a fiamnak, ma a lányomnak. Anyukám és a fiam örült neki, a lányom viszonylag közömbösen fogadta.
Két napja kezdtem keresni a lehetőségeket a kiutazásra.
Sokat gondolkodtam a következők miatt (részlet az Európa Busz vezetőjének, Andrásnak írt levélből):
"még leginkább az ár miatt gondolkodni szeretnék, tudom, hogy túl sok időm nincs. Sajnos tegnap döbbentem rá, hogy egy jelentős pénzösszeget nem fogok tudni megspórolni :(
Egy kicsit szeretnék egyedül is lenni az úton, és egy kicsit bizonyítani szeretném másoknak, talán magamnak is, még ha tudom is, hogy egy idegen városban (Párizsban) is eligazodom. Egy kicsit kipróbálni magam az odautazást illetően is, és megélni, hogy én! én! egyedül! fontos számomra.
Ugyanakkor gyönyörködni a tájban, izgalmak nélkül odaérkezni, ismerkedni (ami soha nem volt ellenemre), szintén vonzó!"
A jelentős pénzösszeg hiánya:
Szerettem volna a munkahelyemre gyalog járni, így két legyet ütöttem volna egy csapásra. Edzettem volna, ráadásul hegyre fel, és a benzinpénzt is megspóroltam volna. Elmentem megnézni, hogy milyen utakon mehetnék a munkahelyemre, de vagy nagyon elhagyatott, vagy kipufogógázzal nagyon telített utakat találtam. Erről a lehetőségről sajnos le kell mondanom :(

A kiadásaim (elég sok, mert sok-sok vásárolni valóm lesz):
A legnagyobbak:

  • cipő/bakancs (még nem döntöttem el)
  • hátizsák
  • hálózsák
  • polifoam


  • és maga az út! Napi 20 Euró. És hát nem egy hónap alatt szeretném megcsinálni, így elég sok pénzre lesz szükségem!


Az időpont:
2011. július 09-én indulok Budapestről, és 2011. augusztus 30-án indulok vissza Santiago de Compostelaból.


Amit tennem kell addig:

  • fizikai felkészülés
  • nyelvtanulás
  • vásárlás, összepakolás
  • útleírások, élménybeszámolók olvasása

Amit várok az úttól, avagy miért is megyek 
(fontossági sorrend nélkül):

  • a múltam lezárása
  • a tárgyak fontosságának csökkentése
  • önmagam teljes megélése
  • adjon annyi tartást, hogy csak azt tegyem meg az életemben, ami örömet okoz
  • hogy kövessem a napot, mintha nem kéne elbúcsúznom tőle
  • hogy a forrás odaérjen és egybeolvadjon a nagy óceánnal, hogy érezzem Isten része vagyok én is, és a boldogsághoz elég az ő szeretete, és lubickoljak a szeretetében, mint a hatalmas óceánban
  • együtt élni a természettel, legalább 50 napig (50 nap közvetlenül az 50. születésnapom előtt ... Ez véletlen, de hiszem, hogy mégsem) Mintha az életem eddigi részét járnám le!
  • megtanulni egyedül örülni, és egyedül szomorúnak lenni, egyedül feldolgozni az engem ért bántásokat


Beszéltem Andrással az Európa Busz vezetőjével, hogy velük megyek :)



Aggályaim (sajnos azok is vannak):
  • ha megérkeztem, miből fogok megélni?