A Pireneusokba még vissza kell jönnöm és Paulo Coelho

Azt hiszem, hogy már sokkal régebb óta vágyom egy ilyen útra, mint azt tudom. Korábban csak éreztem, és ez az érzés egyre jobban erősödött, majd egyre közelebb vitt ahhoz, hogy ez meg is történjen.
Három évvel ezelőtt egy közösségi oldal klubjában olvastam egy idézetet:
"Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy."
Paulo Coelho

Azt sem tudtam ki az a Paulo Coelho, de az idézet nagyon tetszett, mert már akkor sem voltam az akkori jelenemben boldog, és éreztem, hogy le kellene zárni a múltamat, de nem tudtam, mert túlságosan is szerettem a férjemet.
Azon a napon megnéztem még, hogy ki ez az ember, és hát megtaláltam róla sok mindent az interneten. Annyira tudni szerettem volna, hogy milyen üzenete van még számomra (persze akkor ez nem így fogalmazódott meg bennem), hogy azt éreztem, hogy azonnal olvasnom kell tőle valamit. Még ugyanazon a napon megrendeltem egy könyvet, de rájöttem ez túl hosszú idő (két hét várakozás), hogy én nem bírok addig sem várni, és végül egy könyvesboltba bementem, és megvettem az első könyvét, amit írt (tudomásom szerint): A zarándoklat
Máig sem tudtam kiolvasni, holott majdnem az összes könyvét kiolvastam azóta, de ezt az egyet nem. Talán van benne valami, ami nekem szól, és én mindig továbbolvasom anélkül, hogy észrevenném. Aztán egyszer csak valahogy, valamilyen okra hivatkozva leteszem. Viszont annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy lám most "Az Út"-ra készülök. Annál is inkább mert a nászútunkon már jártam autóval a Pireneusokban és már akkor is azt éreztem, hogy nekem a Pireneusokba még vissza kell jönnöm!
Akkor Andorrában voltunk. Franciaország felől érkeztünk oda. Szép kis utazás volt. A férjem vezetett (nem túl nagy gyakorlattal a háta mögött, én pedig ott imádkoztam mellette, hogy odaérjünk úticélunkhoz. A félelmemnek az iszonyatos tériszonyom volt az oka, nem pedig a férjem vezetési stílusa. Nem is nagyon lehetett ő, mert nem volt nagyon kockázatvállaló (hál' Istennek), viszont éppen emiatt úgy nézett ki a hegyoldalba vájt kanyargós útvonal, hogy elől volt a mi autónk, és utána egy irdatlan hosszú kocsisor. Egy-egy bátor, életét nem sajnáló vezető elvesztette türelmét, kivágott és előzött. De a többség békésen tűrt bennünket :) mit is csinálhattak volna :)
Amikor felértünk a Pireneusokba, a látvány kárpótolt a félelmemért :)
Túl sok időnk nem volt nézelődni, mert még sok volt az útból sajnos, de akkor ott állva hegyek tetején azt éreztem, hogy nekem ide vissza kell jönnöm. Biztosan éreztetek már olyat, hogy egy vágy annyira erős Bennetek, hogy érzed magadban, még ha nincs is sok esély rá, de meg fog történni. Én is ezt éreztem akkor!

Három nappal ezelőtt megszületett az elhatározás

Néhány nappal ezelőtt, pontosan három napja úgy döntöttem, vagyis akkor még nem teljesen, hogy megcsinálom a Caminot. Két napja elmondtam az anyukámnak, és a fiamnak, ma a lányomnak. Anyukám és a fiam örült neki, a lányom viszonylag közömbösen fogadta.
Két napja kezdtem keresni a lehetőségeket a kiutazásra.
Sokat gondolkodtam a következők miatt (részlet az Európa Busz vezetőjének, Andrásnak írt levélből):
"még leginkább az ár miatt gondolkodni szeretnék, tudom, hogy túl sok időm nincs. Sajnos tegnap döbbentem rá, hogy egy jelentős pénzösszeget nem fogok tudni megspórolni :(
Egy kicsit szeretnék egyedül is lenni az úton, és egy kicsit bizonyítani szeretném másoknak, talán magamnak is, még ha tudom is, hogy egy idegen városban (Párizsban) is eligazodom. Egy kicsit kipróbálni magam az odautazást illetően is, és megélni, hogy én! én! egyedül! fontos számomra.
Ugyanakkor gyönyörködni a tájban, izgalmak nélkül odaérkezni, ismerkedni (ami soha nem volt ellenemre), szintén vonzó!"
A jelentős pénzösszeg hiánya:
Szerettem volna a munkahelyemre gyalog járni, így két legyet ütöttem volna egy csapásra. Edzettem volna, ráadásul hegyre fel, és a benzinpénzt is megspóroltam volna. Elmentem megnézni, hogy milyen utakon mehetnék a munkahelyemre, de vagy nagyon elhagyatott, vagy kipufogógázzal nagyon telített utakat találtam. Erről a lehetőségről sajnos le kell mondanom :(

A kiadásaim (elég sok, mert sok-sok vásárolni valóm lesz):
A legnagyobbak:

• cipő/bakancs (még nem döntöttem el)
• hátizsák
• hálózsák
• polifoam

• és maga az út! Napi 20 Euró. És hát nem egy hónap alatt szeretném megcsinálni, így elég sok pénzre lesz szükségem!

Az időpont:
2011. július 09-én indulok Budapestről, és 2011. augusztus 30-án indulok vissza Santiago de Compostelaból.


Amit tennem kell addig:

• fizikai felkészülés
• nyelvtanulás
• vásárlás, összepakolás
• útleírások, élménybeszámolók olvasása

Amit várok az úttól, avagy miért is megyek (fontossági sorrend nélkül):

• a múltam lezárása
• a tárgyak fontosságának csökkentése
• önmagam teljes megélése
• adjon annyi tartást, hogy csak azt tegyem meg az életemben, ami örömet okoz
• hogy kövessem a napot, mintha nem kéne elbúcsúznom tőle
• hogy a forrás odaérjen és egybeolvadjon a nagy óceánnal, hogy érezzem Isten része vagyok én is, és a boldogsághoz elég az ő szeretete, és lubickoljak a szeretetében, mint a hatalmas óceánban
• együtt élni a természettel, legalább 50 napig (50 nap közvetlenül az 50. születésnapom előtt ... Ez véletlen, de hiszem, hogy mégsem) Mintha az életem eddigi részét járnám le!
• megtanulni egyedül örülni, és egyedül szomorúnak lenni, egyedül feldolgozni az engem ért bántásokat

Beszéltem Andrással az Európa Busz vezetőjével, hogy velük megyek :)

Aggályaim (sajnos azok is vannak):

• ha megérkeztem, miből fogok megélni?